Diploma nélkül villamosmérnökként

Az odavezető út

Gyerekként mindent szét akarsz szedni amiben folyik az áram, hogy megnézd, hogy működik. Aztán mindenben “ugyanazt” azt a zöld lapot találod tele fura baszokkal, ami csinálja a magic-et, és nem érted, de érteni akarod. Ismerős?
Én így kezdtem, aztán egyik karácsonyra kaptam egy elektronikai kísérletező készletet egy egész jó how-to-val, amiből megtanulhattam az alapokat, mivel falura a betárcsázós net is később ért el.
A cél ezután végig az volt, hogy szerezzek egy villamosmérnöki diplomát, ha már ezt szeretem, meg az úgyis jól fizet. Jött az egyetem, de csak nem azt hozta, amit vártam tőle. Olyan processzorok utasításkészletét magoljam, amit már múzeumban se találni? Oké, szemlélet formáló, mindjárt jönnek a robotkarok. Átviteli függvények, méteres integrálok, de mire fogom használni? Oké, türelem, idővel csak jön a világmegváltás is. Mennek az évek, jönnek a saját projektek, első munkahely, de csak nem a múzeumból rendeljük az alkatrészt. És ez így ment 7 évig, amikorra elfogytak a félévek, az egyetem vezetése pedig nem érezte áttörő motivációmat a tanulmányaim iránt, így elváltak útjaink szüleim “nagy örömére”.

Munkahelyek mit szóltak ehhez?

Az első munkahelyemre egy saját projektem tapasztalatai miatt vettek fel (erről később lesz egy cikk). A fejlesztés terén sok közös volt a céges projekt és a sajátom között, így plusz ponttal indultam. Ott további tapasztalatokat gyűjtöttem, aztán amikor erős problémákat találtam a projektfejlesztés menedzsmentjében és süket fülekre találtam, jobbnak láttam tovább lépni.
Aztán ez így ment évekig, 1 évnél tovább talán nem is volt még ugyanaz a munkahelyem, közben pedig az egyetemmel szakítottunk.
Évről évre mindenhol egyre kevésbé érdekelte a cégeket, hogy van e diplomám. Volt olyan interjú egy startupnál, ahol a CV-met meg sem fordították, pedig az egyetemi dolgokat a szakmai tapasztalatok már a hátoldalra tolták. Egyre inkább az volt a cél, hogy előrébb tudom e vinni érdemben a céget, és én ennek nagyon örültem. Mindig a hatékonyságot , a kreatív problémamegoldást tartottam szem előtt, és végre ez számított.
Nagyobb autóipari multik persze mondták, hogy jó lenne egy diploma, de azóta ez róluk is lemúlt. Utóbbi fél-1 évben heti szinten keresnek meg HR-esek LinkedIn-ről meg a fene tudja honnan, hogy munkát ajánljanak, de volt, hogy az előbb említett vállalat HR-ese hívott, és már őt sem érdekelte, hogy nincs papírom.

Honnan jön a szakmai tapasztalat?

Talán az IT világban már nem elterjedt tévképzet, hogy az egyetem megtanít mindenre, aztán egy életre elég. Az egyetem sajnos nem ad sok szakmai tapasztalatot, bár az erős elméleti háttér hasznával nem lehet vitatkozni, kicsit azért túlzásba esnek, vagy a sorrendet cserélik fel a gyakorlati dolgokkal, de semmiképp nem motiváló.
Aki szereti ezt a szakmát csinálni, az a szakmai tapasztalatokat először saját projekteken keresztül szedi fel, aztán a munkahelyeken is. Teljesen valid elvárás egy munkahelytől, hogy legyen valami háttered mire odakerülsz. Hogy ez az első munkahely? Egyéni szoc probléma. Ha eléggé szereted amit csinálsz, úgyis neki esel esténként tákolni valamit, az pont elég lesz, neten minden tudásanyagot megtalálsz hozzá.
Aztán sorra kapod a problémákat, amiket meg kell oldanod, és ezekből tanulsz a legtöbbet, ezek képezik későbbi referenciáidat. Leginkább nem is a konkrét projekt, hanem az, hogy hogyan oldottad meg a problémát, legtöbbször ugyanis nem lehet konkrét receptek step-by-step utasításaival orvosolni a dolgokat, kreatívnak kell lenni, információ morzsákból építkezni és ezzel újat alkotni, folyamatosan tanulva.

Akkor most csináljam vagy ne?

Attól függ. Kipróbálni mindenképp érdemes. Én sokat köszönhetek a BME-VIK szakkolijának, a Simonyi Károly Szakkollégiumnak, és ebből biztos nem lett volna semmi, ha nem próbálom ki az egyetemet, sok remek embert nem ismerhettem volna meg.
Ha nem irritál annyira az egyetem, akkor érdemes befejezni is, szüleid örülni fognak neki, és te is nagyobb biztonságban érzed magad a diplomával. De a magic általában nem onnan fog jönni, erre készülj fel. Fontos, hogy általában, mert kivételek vannak. Ismerek remek szakembereket, akik az egyetemi kutatói létben találták meg a boldogságukat.
Ha viszont úgy érzed, hogy korlátoz, nem engedi, hogy kiéld magad, kihasználtál minden számodra fontos lehetőséget benne, akkor ne erőltesd, boldogabb és szabadabb leszel nélküle, ami elengedhetetlen, ha meg akarod váltani a világot.

Én az lettem. 🙂 Feeling kép, bár nem én vagyok rajta:

Ha tetszett a cikk, akkor kövess Facebook-on is!

Featured image: Rodolfo Clix fotója a Pexels oldaláról